Végre elmondhatom, leírhatom! Azért ez majd ki fog derülni az írásból, hogy miért így kezdtem a bejegyzésemet.
Az elmúlt időszakban sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan tudtam, mertem egy ilyen nagy váltást meglépni. Nahát, pont erről szólt ez a hosszú idő, hogy én sem mertem, és nem tudtam, hogy hogyan kell ezt csinálni.
Én nem hiszek a „válj minél gyorsabban vállalkozóvá, ugorj fejest, és csináld, menni fog” ígéretekben.
Viszont azért szeretném megosztani veletek a történetemet, hogy aki ugyan ebben a cipőben jár, az merítsen bátorságot, de ennél sokkal fontosabb, hogy olyan ismereteket, ami segít abban, hogy döntsön.
Csak azt tudtam, hogy a sok nehézségnek, kudarcnak, ami segítő szakemberként, alkalmazottként ért, és egyre jobban rátelepedett a lelkemre, életörömömre, lassan fizikai tüneteket produkálva, igy vagy úgy de véget kell vetnem.
A szociális segítő szakma gyönyörű hivatás, egészen addig amig önszántadból, elhivatottan tudod végezni. Aztán, ha eljön az a pillanat, hogy azt érzed, hogy már nem tudsz adni, akkor ma már tudom, hogy abba kell hagyni. Nálam 8 év után jött ez el ez az érzés, hogy váltani kellene, aztán én még toltam tovább a dolgot 5 évig, ami nagy hiba volt. Aha, könnyű ezt mondani. Jönnek az önigazoló, gátló gondolatok. „Ezért tanultam ennyit? Ennyi idősen hova menjek? Biztos fizetésem van! Van kivehető szabadság, táppénz, SZÉP kártya!
És az igazat megvallva, és ez csak az én véleményem, szerintem a segítő szakma, egy idő után addiktív tevékenységgé válik. Azt értem ez alatt, hogy a szakember hozzászokik, hogy mások az ő segítségétől függnek, és úristen, mi lesz nélkülem az ügyfelekkel, gondozottakkal. De most nem szakmázok, mert egyszer biztos írok egy könyvet, „Szociális munkás voltam” címmel.
Az alkalmazotti lét pedig pont arról szól, hogy fogd be a szádat (első bekezdés) csinálj, úgy mintha nagyon sokat dolgoznál, ha nincs semmi, akkor is. Biztos, neked is Olvasóm a melóhelyen a számitógépeden le van rakva asztalra a Fb, Insta, Pinterest, és éppen arról álmodozol, hogy milyen kis kávézót, cukrászdát, akármit nyitnál. A főnökökről, elviselhetetlen munkatársakról, a véget nem érő furkálódásokról, rosszindulatról, egymás kicsinálásáról most nem is beszélek.
Mivel tanultam a kiégésről, tudtam, hogy váltani kell, más munkakört, meg szupervízió, meg szabadidőben kreatív tevékenységek végzése, és még sorolhatnám. Csak amikor hazajöttem, akkor az egész napos nyűglődés után, pont jártányi erőm sem volt, maximum alvás, aztán utána még estig kicsit lehetett tenni-venni.
Egyébként váltottam szakmám belül, ami nem volt sikeres, sőt, vezetői beosztásba kerültem, de ez akkor már késő vigasz volt.
Illetve, egy szuper megfontolt döntés után, elmentem köztisztviselői pozícióba egy önkormányzathoz. Tetszett a munkakör, gondoltam itt majd kiteljesedem. Én naiv, mit sem sejtve, az ottani hátba szúrós, sumákoló magas tisztségben lévő vezetőknek hála, két hét múlva már a hivatalban sem voltam helyileg. Egy év múlva pedig kirúgtak. Ja, áthelyeztek, de nekem az ugyanaz. Az igazság az volt, hogy mai napig nem tudom, mi az igazság. Azért ez így persze nem igaz, lényeg, hogy jó emberi kapcsolatot ápoltam olyan emberekkel, akikkel valószínűleg szerintük nem kellett volna. Ugye az ember lánya azt gondolja, hogy ilyen csak mással fordul elő, hát nem, az még hab a tortán, hogy semmi közöm sem volt soha a politikához. Csak „valakinek” a sleppjét el kellett távolítani. És akkor erről ennyit!
Na, szóval kirúgtak! És azért itt egy kicsit elidőznék!
Ebből felállni, azért az, nem semmi. Egyébként, ha jól tudom, Jakupcsek Gabinak is pont két nappal Karácsony előtt mondták meg, hogy nem tartank rá igényt, de mondjuk azért ő mégis csak a Jakupcsek Gabi.
Engem csak felhívtak telefonon, karácsony előtt két nappal, hogy akkor január 2.-tól már ne menjek a hivatalba dolgozni, hanem a másik helyre. És de gáz, ugyanoda tettek vissza, ahonnan eljöttem, szóval én ugyanazt a kört már nem akartam futni, amit egyszer otthagytam.
Röviden, tömören, padlófogás volt. Aztán, azért csak 2017. Január lett, és én akkor még csak azt tudtam, hogy az biztos, hogy elindulok egy másik úton, amiről még keveset tudok. Egyetlen cél lebegett a szemem előtt, hogy soha többet ne legyek mások döntésétől ennyire kiszolgáltatott.
És ez olyan sablonos, de amikor ezt eldöntöttem, akkor, és onnantól, jöttek szembe velem a lehetőségek, segítségek, és én belevágtam. Hogy mibe?
Képzésekbe, tanfolyamokba, segítő szakembereket kerestem meg, workshopokon vettem részt, online képzéseket, leckéket vásároltam. Hogy kiknek a segítsége kellett ahhoz, hogy én ma örömmel meghívjalak a honlapomra, és boldogan mutassam be, hogy az álmok azért időnként valóra válnak? Erről olvashatsz a következő „Akik segítettek, hogy üzletasszony legyek! bejegyzésemben.
Kettő dolgot tudtam!
Egyik, hogy a hobbim régóta a kreatív tevékenységek, pl. bútorfestés, lakberendezés. Imádom a régiségeket, keresem, kutatom, beszerzem őket. Mivel van varrónő szakképesítésem, nagyon szeretem a textillel való munkát is. És eszembe jutott, hogy hányszor hallottam már ezt, „hogy neked ezzel kellene foglalkoznod”. Hát akkor miért ne?
A szakmámból, talán a párkapcsolatok témaköre, segítése, ami még rejt magában kihívást számomra, de erről majd máskor írok.
Másik, amit tudtam, hogy mivel a mai modern üzlet világ azért rengeteg kihívást rejt magában, és ennek én jelenleg nem vagyok birtokában, (pl. marketing, social media, üzleti terv, stb.), tehát tanulnom kell! Tudtam, hogy az anyagi lehetőségeim is korlátozottak.
És 2017 januárjában elkezdődött egy nagyon izgalmas, nagyon sok mélységet, magasságot megélő időszak. A legnehezebb az volt, hogy bár az érzés, döntés meg volt, hogy váltani fogok, a kivitelezés folyamata teljesen ködös volt. Viszont innentől minden napomat megtöltötte az a vízió, hogy felépítek, létrehozok egy olyan kis világot, amiben jól érzem magamat, és örömet okozhatok másoknak. Nálam ez a folyamat 2019 márciusáig tartott, felmondásom után, három hónapig álláskeresési támogatást kaptam, majd egy pályázat által elindultam a vállalkozóvá válás útján.
Ígértem, hogy felsorolok néhány általam megtapasztalt tanácsot, ha váltani szeretnél:
- Fogalmazd meg pontosan, hogy mi az oka a váltás gondolatának.
- Vizsgáld meg az ehhez kapcsolódó érzéseidet, akár kérheted segítő szakember, coach segítségét.
- Kutakodj, olvass a váltás témájáról sokat, nagyon sok tudásanyag van az interneten.
- Ha van ötleted az szuper, de ha nincs, akkor gondold végig, hogy mi szerettél volna lenni mindig titkon, mi körül jár mindig a gondolatod.
- Ha meg van az irány, akkor kezdj el tanulni, olvasni, gyakorolni, tudásanyagot gyűjteni. Ez lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe, de se baj, több leszel általa.
- Kezd el a tevékenységet gyakorolni, fejleszteni magad.
- Mivel még van munkahelyed, spórolj meg egy összeget, akármennyit is tudsz félretenni jól jöhet.
- Tervezz, tervezz, tervezz! Mindent! Terméket, szolgáltatást, helységet, pénzügyeket.
- Nagyon fontos! Ne verd nagydobra, hogy mire készülsz. Ez nagyon nehéz lesz, de én ezt nagyon elrontottam. Vagy sürgettek, vagy visszahúztak. Keress olyan bizalmast, aki elfogadja a tempódat! A dolgok úgy is akkor történnek meg, amikor ott az idejük!
- Nekem nagyon fontos volt a folyamat során végig, hogy a személyiségemmel is sokat foglalkozzak, pl. meditáció, spirituális technikák gyakorlása, kipróbálása, önbizalom, önismeret
- Néha pár napra elengedtem az egész tervemet, kíváncsi voltam, hogy mennyire mély a meggyőződésem, mennyire hiányzik. Önmonitorozás.
- Folyamatosan olvass cikkeket komoly, nagy üzletemberekről, nagyon sokat tanulhatsz tőlük, és ingyen van.
- Lépj be olyan közösségi média csoportokba, ami a témádhoz kapcsolódik, illetve vállalkozói csoportokba is.
- A családoddal beszéld át többször a terveidet, és azt, hogy hogy fogod felépíteni, ne érje váratlanul őket. Ebben nekem is van még bőven tenni valóm.
- Én a kezdetektől gyűjtöttem az alapanyagokat, eszközöket, amire tudtam, hogy szükségem lesz. Sok kicsi sokra megy!
- Végül, ha még mindig eltökélt vagy, tanultál, gyakoroltál sokat, támogat a családod, hiszel magadban, meg abban, amit csinálsz, tudsz sok információt az üzleti életről, nehézségekről, és már az anyagi tőke is meg van, vannak eszközeid, akkor már úgy sem ment meg semmi attól, hogy el kezd a saját vállalkozásod!
- Sok Sikert! Írd meg nekem, ha tudtam segíteni, szívesen elolvasom a gondolataidat, tapasztalataidat, akár hozzászólásban, akár e-mailben. címem: info@vintagespirit.hu